Tehetetlenség vagy önzőség?

    Gyávának és tehetetlennek érzem magam. Mit tudok tenni azzal, aki beteg, nagyon szenved, és nem is normális? Mit csináljak, ha segítségért kiált, és nem mondja el, hogy miben kér segítséget? Akinek hiába is férkőzök a bizalmába, hiába kérdezgetem, a saját képzelgésein kívül semmit sem tud elmondani, csak jajgatni. Sokan azt mondják, hogy egy ilyen helyzetben nem lehet javítani a másik ember helyzetén, nekem mégis lelkiismeret-furdalásom van. Valamiért úgy érzem, hogy talán mégis tudnék találni valamit, ami egy kicsit segíthetne. De félek odamenni hozzá, félek a reakcióitól, és talán a kudarctól is. És ami a legjobban bánt, hogy a saját gyávaságom miatt nem is teszek semmit. Mert sokkal kényelmesebb azzal elintézni, hogy rajta már úgysem lehet segíteni. Meggyógyítani már biztos, hogy nem lehet, de talán lehetne segíteni rajta.
    Kétségek között vagyok, mert nem tudom, hogy számítanak-e valamit egyáltalán az erőfeszítéseim, vagy pedig ugyanolyan rossz lesz minden, csak még én is rosszabb állapotba kerülök. Miért vagyok én ennyire gyenge?
    Mindig is büszke voltam arra, hogy nagyon együtt érző és empatikus vagyok. Mindig is túlzottan el tudtam képzelni mindenkinek a helyzetét. Ezek szerint én lennék a legalkalmasabb arra, hogy szenvedő embereken segítsek. És ez pont nekem nem megy. Rohadtul önzőnek érzem magam, amiért én folyton félrevonulok, amikor valakinek olyan segítségre van szüksége, amit csak olyan embertől kaphat meg, aki képes átérezni a helyzetét.

    Párom 92 éves nagymamájáról van szó. Ő külföldön dolgozik, és ebben nem tud segíteni. Anyósom foglalkozik a Mamával a nap 24 órájában, de egyre jobban ki van készülve. Türelme sincs már hozzá, mert se éjjele, se nappalja nincs, a Mama folyton nyög, jajgat és agresszívan viselkedik. Naponta sokszor hallgatom az olyan szintű kiborulásokat, ami engem is megvisel. Nagyon idegesít engem is az éjszakai, órákon át tartó nyögdécselés és jajveszékelés. Nagyon idegesít, de közben sajnálom is a Mamát. Néha már legszívesebben elmenekülnék itthonról.