"Az életben való eltévedés nem betegség. Az útkeresés nem identitászavar. A szomorúság nem depresszió. Az ember belső küzdelme önmagával, a saját lelkében lévő sötétséggel nem krízis. A misztikus élmény nem skizofrénia."
"Visszataszító hibákat vétettünk, de végül tetteink tükrébe néztünk, s évek teltek a lélekcsiszolás jegyében, mégis szemlesütve hordozzuk homlokunkon a parázsló szégyenfoltokat, mert akik végignézték vérbő kudarcainkat, történelmünk láttán köpködve sugdolóznak: - biztosan újabb otromba hazugság, hogy önmagától szenvedve az ember megváltozhat, hagyjuk elrohadni a nyomorultat..."
" Kit a sors véd, meg van védve, bármennyire védtelen. Kit a sors ver, meg van verve, bárhogy védik szüntelen. Az egyiket erdő mélyén hagyják: megél s talpra áll. A másikat otthon óvják: elragadja a halál."
" Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan, vissza nem vonható. Voltak esélyeid; nem kaptál rajtuk, az eredendő bűnben dagonyáztál, a korlátaid közé szorítva. Még azt sem vagy képes eldönteni, hogy sétálj-e egyet a szabadban: nem vagy biztos benne, menekülés-e ez is, vagy puszta felfrissülés az egész napi szobafogság után. Elvesztettél minden életörömöt. Előtted sehová sem vezető ösvények egész sora."
" Közel kerültél hozzájuk, és továbbálltál mégis: ezt pedig nem bocsájtják meg neked soha. Fölébük kerültél: de minél magasabbra hágsz, annál kisebbnek látszol az irigység szemében. A legjobban pedig a szárnyalót gyűlölik."
" Egy darabig minden rendben van. Többet beszélgetek, többet nevetek, rendszerezetten alszom és étkezem, aztán történik valami, mintha egy kapcsolót kinyomnának valahol. Kettesben maradunk az elmém sötétségével, de minden alkalommal egyre mélyebbre süllyedek, és megrémülök magamtól... Reszketek, hogy egy nap nem tudom visszacsinálni. Úgy érzem, levegőért kapkodom, segítségért kiáltok, de mindenki csak zavarodottan néz rám, csodálkoznak, hogy miért kínlódom, mikor ők remekül érzik magukat. Megőrülök ettől az egésztől. Mi a franc baj van velem?"
"Ha a vizet meggátolja valami abban, hogy tovább folyjon, a víz türelmesen tanulmányozza a gátat. Itt, ott talál esetleg egy hézagot és folytatja útját, vagy felgyülemlik és végül is átkel, átömlik mindenen, ami útját állja. "
Még ha hátat is fordít neked a boldogság, és a magányba zuhansz fulladozva, ne felejtsd el, hogy ember vagy, egy megtestesült csoda, egy szelet a legtökéletesebb szerkezetből. Hiába pislog rád a tükör túloldaláról egy pillanatnyi roncs, ne feledd, hogy semmi sem tart örökké, és bármire képes vagy, egy jól irányzott gondolattal világokat mozgathatsz meg önmagadban. Ha véres karmokkal nyúl feléd a sors, és elporlad mindaz, amiben hittél, tápláld a jövőbe vetett reményt, az lesz majd a bárkád, ha a semmiből zúdulni kezd az özönvíz. Ne higgy azoknak, akik kinevetnek, mert más vagy, mint ők. Ha túlnövöd a vak tömeg lelkét, törvényszerű, hogy nem fognak megérteni, nevetség tárgyává válsz a szemükben. Az autentikus jellemnek van a legsúlyosabb ára. Ne a tömeggyártott, hibás, olykor csillogó és boldogságot színlelő termékekhez hasonlítsd magad. Ők többen vannak, észrevétlenül szövetkeznek a kívülálló ellen, fújtatva néznek arra, aki más, mint ők, te mégis föléjük tornyosulsz lényeddel, mégsem érsz többet náluk. Csupán más terepeken jársz, de nem vagy értékesebb a nap alatt, ne áltasd magad a felsőbbrendűség érzet illúziójával, mert attól leszel kevesebb. Tűzz ki egy célt, legyen egy álmod, amiért megéri reggelente felébredni, és még ha fájdalmas is, hajítsd el mindazt, ami és aki hátráltat az utad során. Kalandod közben válj önmagad birodalmává, önmagad királyává s egyben alattvalójává. Ha találkozol olyannal, aki közelebb került a saját álmaihoz, tanulj tőle, tanulmányozd a sikerét, ne féltékenykedve pillants a kincseire, hiszen idővel benned is ezernyi szirmot ölt a csoda, ha alázattal és türelemmel táplálod. Fúrd magad a fantáziádba, ha minden kötél szakad, mert egyszer úgyis szakadni kezd, és muszáj felkészülnünk a legrosszabbra, akkor kevesebb eséllyel roncsol millió vérző darabra az élet. Hidd el, ha a saját utadat járod, s közben az álmaid felé szegezed a tekintetedet, többé nem eshet bántódásod. A legnagyobb csalódásokat és fájdalmakat is képes leszel fegyverré kovácsolni, s csak a halál veheti el mindazt, amit önmagadban felépítettél.
"Az életben való eltévedés nem betegség. Az útkeresés nem identitászavar. A szomorúság nem depresszió. Az ember belső küzdelme önmagával, a saját lelkében lévő sötétséggel nem krízis. A misztikus élmény nem skizofrénia."
VálaszTörlés- Kálomista Bence
"Visszataszító hibákat vétettünk,
VálaszTörlésde végül tetteink tükrébe néztünk,
s évek teltek a lélekcsiszolás jegyében,
mégis szemlesütve hordozzuk
homlokunkon a parázsló szégyenfoltokat,
mert akik végignézték vérbő kudarcainkat,
történelmünk láttán köpködve sugdolóznak:
- biztosan újabb otromba hazugság, hogy
önmagától szenvedve az ember megváltozhat,
hagyjuk elrohadni a nyomorultat..."
-Kálomista Bence
" Kit a sors véd, meg van védve, bármennyire védtelen. Kit a sors ver, meg van verve, bárhogy védik szüntelen. Az egyiket erdő mélyén hagyják: megél s talpra áll. A másikat otthon óvják: elragadja a halál."
VálaszTörlés-Kálomista Bence-
" Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan, vissza nem vonható. Voltak esélyeid; nem kaptál rajtuk, az eredendő bűnben dagonyáztál, a korlátaid közé szorítva. Még azt sem vagy képes eldönteni, hogy sétálj-e egyet a szabadban: nem vagy biztos benne, menekülés-e ez is, vagy puszta felfrissülés az egész napi szobafogság után. Elvesztettél minden életörömöt. Előtted sehová sem vezető ösvények egész sora."
VálaszTörlés-Sylvia Plath
" Közel kerültél hozzájuk, és továbbálltál mégis: ezt pedig nem bocsájtják meg neked soha. Fölébük kerültél: de minél magasabbra hágsz, annál kisebbnek látszol az irigység szemében. A legjobban pedig a szárnyalót gyűlölik."
VálaszTörlés- Kálomista Bence
" Egy darabig minden rendben van.
VálaszTörlésTöbbet beszélgetek, többet nevetek,
rendszerezetten alszom és étkezem,
aztán történik valami,
mintha egy kapcsolót kinyomnának valahol.
Kettesben maradunk az elmém sötétségével,
de minden alkalommal egyre mélyebbre süllyedek,
és megrémülök magamtól...
Reszketek, hogy egy nap nem tudom visszacsinálni.
Úgy érzem, levegőért kapkodom,
segítségért kiáltok,
de mindenki csak zavarodottan néz rám,
csodálkoznak, hogy miért kínlódom,
mikor ők remekül érzik magukat.
Megőrülök ettől az egésztől.
Mi a franc baj van velem?"
-Kálomista Bence
"Ha a vizet meggátolja valami abban, hogy tovább folyjon, a víz türelmesen tanulmányozza a gátat. Itt, ott talál esetleg egy hézagot és folytatja útját, vagy felgyülemlik és végül is átkel, átömlik mindenen, ami útját állja. "
VálaszTörlés- Feldmár András
Még ha hátat is fordít neked a boldogság, és a magányba zuhansz fulladozva, ne felejtsd el, hogy ember vagy, egy megtestesült csoda, egy szelet a legtökéletesebb szerkezetből. Hiába pislog rád a tükör túloldaláról egy pillanatnyi roncs, ne feledd, hogy semmi sem tart örökké, és bármire képes vagy, egy jól irányzott gondolattal világokat mozgathatsz meg önmagadban. Ha véres karmokkal nyúl feléd a sors, és elporlad mindaz, amiben hittél, tápláld a jövőbe vetett reményt, az lesz majd a bárkád, ha a semmiből zúdulni kezd az özönvíz. Ne higgy azoknak, akik kinevetnek, mert más vagy, mint ők. Ha túlnövöd a vak tömeg lelkét, törvényszerű, hogy nem fognak megérteni, nevetség tárgyává válsz a szemükben. Az autentikus jellemnek van a legsúlyosabb ára. Ne a tömeggyártott, hibás, olykor csillogó és boldogságot színlelő termékekhez hasonlítsd magad. Ők többen vannak, észrevétlenül szövetkeznek a kívülálló ellen, fújtatva néznek arra, aki más, mint ők, te mégis föléjük tornyosulsz lényeddel, mégsem érsz többet náluk. Csupán más terepeken jársz, de nem vagy értékesebb a nap alatt, ne áltasd magad a felsőbbrendűség érzet illúziójával, mert attól leszel kevesebb. Tűzz ki egy célt, legyen egy álmod, amiért megéri reggelente felébredni, és még ha fájdalmas is, hajítsd el mindazt, ami és aki hátráltat az utad során. Kalandod közben válj önmagad birodalmává, önmagad királyává s egyben alattvalójává. Ha találkozol olyannal, aki közelebb került a saját álmaihoz, tanulj tőle, tanulmányozd a sikerét, ne féltékenykedve pillants a kincseire, hiszen idővel benned is ezernyi szirmot ölt a csoda, ha alázattal és türelemmel táplálod. Fúrd magad a fantáziádba, ha minden kötél szakad, mert egyszer úgyis szakadni kezd, és muszáj felkészülnünk a legrosszabbra, akkor kevesebb eséllyel roncsol millió vérző darabra az élet. Hidd el, ha a saját utadat járod, s közben az álmaid felé szegezed a tekintetedet, többé nem eshet bántódásod. A legnagyobb csalódásokat és fájdalmakat is képes leszel fegyverré kovácsolni, s csak a halál veheti el mindazt, amit önmagadban felépítettél.
VálaszTörlés- Kálomista Bence
" A BÖLCS EMBER KÉPES KÉTELKEDNI A SAJÁT IGAZÁBAN IS, AZ OSTOBA VISZONT SOHASEM! "
VálaszTörlés- Albert Einstein