Nappal és éjjel

Évek óta tapasztalom, hogy reggeltől késő délutánig minden különösebb ok nélkül ideges, nyugtalan és kétségbeesett vagyok, aztán ahogy közeledik az éjszaka, egyre inkább megnyugszom. Elmúlnak az aggodalmak, a szorongások, a légszomj, a remegés... Éjszaka biztonságban érzem magam, még akkor is, ha nem alszom, sőt még jobban, mintha aludnék. A gondolataim, érzéseim sokkal élénkebbek, és sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint nap közben. Lehangoló, viszont megnyugtató és felszabadító érzés az a tudat, hogy mindenki alszik, senkivel nem kell találkoznom, senkinek nem kell megfelelnem, és bűntudat nélkül üldögélhetek a gondolataim között. Olyan, mint ha el tudnék bújni a világ elől, és egy kis lyukon kukucskálva figyelhetném a külvilágot.

     A nyugovóra térés nálam a holnapi nap túlélésére való felkészülést jelenti, nem pedig a megnyugvást. A lefekvés számomra a nyugalom és az idegeskedés közötti választóvonalat jelenti. Jön az alvás, amikor meggyőzöm magam arról, hogy nekem most aludnom kell, hogy nappal ébren legyek. Az éjszaka további részében többször felriadok hangokra, érzésekre, de legtöbbször én sem tudom, hogy mire. Talán leginkább arra, hogy "Úristen, hány óra van?!" És mindezt úgy, hogy reggel semmi dolgom nincs.Aztán reggel, mikor felébredek, az első gondolatom, hogy "na, tessék, már megint itt van előttem egy egész nap, amivel igazából nem sok mindent tudok kezdeni." Pedig állítólag úgy kellene, hogy "de jó, hogy kinyílt a szemem, és egy új nap kezdődik, amiben csodálatos dolgokat élhetek meg!" . Az tényleg szuper, hogy reggelente kinyílik a szemem, de ha a nap további részében szinte soha semmi nem történik, akkor ez természetessé és kevéssé válik.

Mégis mivel töltsem a napomat, ha se munkahelyem, se barátaim nincsenek, és még hobbim sincs? Ja, hogy találjak hobbit magamnak? Milyet? Mi van akkor, ha engem semmilyen magányos hobbi nem érdekel, csak az, hogy olyan emberekkel töltsem az időmet, akik szeretnek, akikkel jól érzem magam, és akik alkalmasak a közös időtöltésekre? Ötletem sincs, hogy milyen elfoglaltságot találjak magamnak, és igazából nem is az az életcélom, hogy egyedül tudjam magam szórakoztatni.
      Társas lény vagyok, akinek jelenleg problémái vannak a társas élettel. Viszont nagyon is igényem és szükségem van kapcsolatokra. Egy ingerszegény környezetben hogyan érezze jól magát az ember?