Itt áll az orrom előtt a hatalmas lehetőség, hogy helyrehozzak mindent, amit eddig elrontottam, és egy sokkal jobb életem legyen. Jó fizetés, tengerpart, ingyen szállás, ingyen étel- és italfogyasztás, jó társaság, stb. Én meg a súlyos gyógyszerfüggőségemmel, reszkető kézzel, állandó 130-as pulzussal, a hatalmas szorongással keresem a megoldást arra, hogy hogyan tudnám minél gyorsabban abbahagyni a gyógyszerszedést. Alkoholt már nem iszom, mert rájöttem, hogy amit legutóbb leírtam, azt kereszt-dependenciának (kereszt-függőségnek) hívják, ami éppen arról szól, hogy helyettesítsük az egyiket a másikkal, és a végén nem nyugtat meg sem a gyógyszer,sem az alkohol. Én mindig nagyon sokat foglalkoztam a pszichológiával, és még csak most tudtam meg, hogy van ilyen is.
Ahhoz képest, hogy én még itthon se tudtam eddig dolgozni, mert még a lakásból kimozdulni is nehéz volt, boltba menni meg egyenesen kihívás, gondolkodás nélkül fogadtam el az ajánlatot. Annyit kértem csak hogy ne kelljen azonnal utaznom, hanem várjanak még másfél hetet. Ebben meg is egyeztünk. Azóta már eltelt pár nap, úgyhogy egy hetem van, hogy kigyógyuljak ebből az állapotból, vagy legalábbis valamennyire munkaképessé tegyem magam. Hamarosan csomagolhatok, és repülhetek Angliába. Kezdődhet egy új élet. Rajtam múlik már csak, hogy mennyit teszek érte. Ez most életem egyik legnehezebb feladata. Megint idegen ország, idegen hely, idegen emberek, idegen munkahely, angolul sem tudok rendesen, és ráadásul nincs is időm már a padlóról szépen lassan feltápászkodni, hanem rögtön ugornom kell egy jó nagyot a magasba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése