Hónapok óta nem írtam, mert nagyon rossz hangulatban voltam. Elrontottam mindent magam körül. Egy ideig úgy tűnt, hogy egyenesbe jön az életem, de ehelyett inkább jól tönkrement. Mint ahogy írtam egyszer, az embernek küzdeni kell. És azt is írtam, hogy az embernek semmi kedve felmászni egy törött lábú, rozoga létrára. Pedig nekem ezt kellett volna tennem. De nem tettem, mert belemerültem az önsajnálatba, meg az önpusztításba. Már régen lehetne egy szép életem, ha nem tettem volna ezt. És most már olyan szinten állok, hogy hiába is akarok talpraállni, egyszerűen nem megy. Túl nagy a fájdalmam, és túl sok hibát követtem el az elmúlt hónapban. Nem is értem, hogy mi történik körülöttem, de azt se értem, hogy miért történik mindez. 

   Nem akartam ártani senkinek, de egy csomó mindenkinek ártottam. Mert belekeveredtem egy olyan ügybe, amiből sok mindenkinek baja lehetett volna. De én próbáltam mindenkit védeni, magamat is. Eközben akaratomon kívül ártottam is több embernek. Én nem vagyok gonosz, sem rossz ember. Mégis megtettem, bajba hoztam sok embert. És a lelkiismeretem sem tiszta.

    Nagyon nehéz ezt a blogot már írni, mert többen is tudnak róla már, és van 1-2 ember, akinek nem kéne olvasnia.