Jön a nagy változás...

   Ahogy töprengek itt, hogy miért tettem magam és a saját életemet ennyire tönkre, és kesergek, hogy nem tudok sehogy kimászni ebből a szörnyű állapotból, eközben felhívnak Angliából, hogy azonnali kezdéssel mehetek ki dolgozni egy büfébe.
    Itt áll az orrom előtt a hatalmas lehetőség, hogy helyrehozzak mindent, amit eddig elrontottam, és egy sokkal jobb életem legyen. Jó fizetés, tengerpart, ingyen szállás, ingyen étel- és italfogyasztás, jó társaság, stb. Én meg a súlyos gyógyszerfüggőségemmel, reszkető kézzel, állandó 130-as pulzussal, a hatalmas szorongással keresem a megoldást arra, hogy hogyan tudnám minél gyorsabban abbahagyni a gyógyszerszedést. Alkoholt már nem iszom, mert rájöttem, hogy amit legutóbb leírtam, azt kereszt-dependenciának (kereszt-függőségnek) hívják, ami éppen arról szól, hogy helyettesítsük az egyiket a másikkal, és a végén nem nyugtat meg sem a gyógyszer,sem az alkohol. Én mindig nagyon sokat foglalkoztam a pszichológiával, és még csak most tudtam meg, hogy van ilyen is.
    Ahhoz képest, hogy én még itthon se tudtam eddig dolgozni, mert még a lakásból kimozdulni is nehéz volt, boltba menni meg egyenesen kihívás, gondolkodás nélkül fogadtam el az ajánlatot. Annyit kértem csak hogy ne kelljen azonnal utaznom, hanem várjanak még másfél hetet. Ebben meg is egyeztünk. Azóta már eltelt pár nap, úgyhogy egy hetem van, hogy kigyógyuljak ebből az állapotból, vagy legalábbis valamennyire munkaképessé tegyem magam. Hamarosan csomagolhatok, és repülhetek Angliába. Kezdődhet egy új élet.
Rajtam múlik már csak, hogy mennyit teszek érte. Ez most életem egyik legnehezebb feladata. Megint idegen ország, idegen hely, idegen emberek, idegen munkahely, angolul sem tudok rendesen, és ráadásul nincs is időm már a padlóról szépen lassan feltápászkodni, hanem rögtön ugornom kell egy jó nagyot a magasba.
 

Hogyan tehetjük tönkre magunkat?

Hogyan tegyük magunkat tönkre pár hét alatt?
1.: Ha tönkretesznek emberek, vagy kidobnak az életükből és fáj, akkor szedjünk nyugtatót.
2.: Ha véletlenül túlzásba vittük a nyugtatót, akkor akarjuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni, és ha nem megy, akkor igyunk helyette alkoholt, mert az csökkenti az elvonási tüneteket.
3.: Az ezutáni másnaposságot meg gyógyítsuk nyugtatóval, és aztán ha már valóban gyógyszerfüggőek vagyunk, akkor igyunk ismét alkoholt, mert az meg a gyógyszerelvonási tüneteket enyhíti.
4.: Ébredjünk rá, hogy  a gyógyszerfüggőség miatt már dolgozni sem tudunk, meg még az utcára sem kimenni, és essünk pánikba, hogy teljesen tönkrementünk.

És ezek után keseredjünk el teljesen, hogy mennyire kigyógyíthatatlan a problémánk. Mert vagy senkinek nincs ilyen baja, vagy egyszerűen csak elítélnek miatta, vagy pedig nem is értik meg!

Hónapok óta nem írtam, mert nagyon rossz hangulatban voltam. Elrontottam mindent magam körül. Egy ideig úgy tűnt, hogy egyenesbe jön az életem, de ehelyett inkább jól tönkrement. Mint ahogy írtam egyszer, az embernek küzdeni kell. És azt is írtam, hogy az embernek semmi kedve felmászni egy törött lábú, rozoga létrára. Pedig nekem ezt kellett volna tennem. De nem tettem, mert belemerültem az önsajnálatba, meg az önpusztításba. Már régen lehetne egy szép életem, ha nem tettem volna ezt. És most már olyan szinten állok, hogy hiába is akarok talpraállni, egyszerűen nem megy. Túl nagy a fájdalmam, és túl sok hibát követtem el az elmúlt hónapban. Nem is értem, hogy mi történik körülöttem, de azt se értem, hogy miért történik mindez. 

   Nem akartam ártani senkinek, de egy csomó mindenkinek ártottam. Mert belekeveredtem egy olyan ügybe, amiből sok mindenkinek baja lehetett volna. De én próbáltam mindenkit védeni, magamat is. Eközben akaratomon kívül ártottam is több embernek. Én nem vagyok gonosz, sem rossz ember. Mégis megtettem, bajba hoztam sok embert. És a lelkiismeretem sem tiszta.

    Nagyon nehéz ezt a blogot már írni, mert többen is tudnak róla már, és van 1-2 ember, akinek nem kéne olvasnia.