Étkezési etikett - kritika

    Egy ideje rendszeresen visszatérő téma nálunk (párom szüleinél lakom) az etikett. Mit illik késsel-villával vagy kanállal enni, hogyan fogjuk a kést és a villát, hogyan fogjuk a borospoharat, stb. A helyzet az, hogy engem teljesen hidegen hagy, hogy mit hogyan illik enni, főleg otthon. Vendégségben nyilván kulturáltabban viselkedek minden téren, de a legnevetségesebb illemszabályokat nem fogom betartani. A szüleimnek sem az volt az elsődleges annak idején, hogy engem megtanítsanak aprólékosan az étkezési etikettre, főleg úgy, hogy ők sem ismerték ezeket a szabályokat. Nálunk mindig is a szeretet és a kényelem volt az elsődleges ebéd vagy vacsora közben, nem pedig az, hogy villával, késsel vagy kanállal eszünk-e. Voltak azért kisebb próbálkozások, mint például hogy a családfőnek illik szedni elsőnek az ételből. De ez sem működött nálunk, mivel Apukám sosem szeretett elsőnek szedni.

    Értem én, hogy szép és jó dolog az etikett. De ez inkább azoknak az embereknek hasznos, akik például rendszeresen elegáns éttermekben étkeznek, vagy akiknek fontos, hogy műveltnek, intelligensnek látsszanak. Fontos lehet az etikett nagyon sok szituációban, még egy teljesen átlag embernek is. Természetesen nem mindegy, hogy egy disznó módon kézzel-lábbal zabáló, vagy egy kulturáltan, szépen étkező emberrel ebédelünk együtt. De! Ne feledjük, hogy sokan nem úri családba születtek, sőt, még talán nem is átlagosba. Viszont a legalapvetőbb illemszabályokat betartva is lehet kulturáltan, megbotránkoztatás nélkül enni.

    Ezt a témát azért kezdtem elemezgetni, mert ma például vita alakult ki arról, hogy a pörköltet mennyire nem illik kanállal enni. A mondat, ami kiakasztott, hogy "Jegyezd meg, hogy kanállal sohasem eszünk pörköltet!" De miért nem?? Mert ez az etikett? Hát, miért egyek én otthon késsel-villával egy szaftos ételt? Vagy bármi mást, amit nekem kényelmesebb kanállal enni. Miért kell nekem bénáznom a bal kezemben lévő villával egy szaftos étel miatt? Mert hát a jobb kezembe meg kés kell a kovászos uborka darabolásához, amit meg egyértelműen késsel-villával kell eszegetni. Hogy legszívesebben hogyan oldanám én ezt meg? Fognék egy jó mély tányért (nem ám laposat, amit az etikett előír), kanállal szépen megeszegetném a pörköltet, a szabad kezemben meg fognám az uborkát, és harapnám mellé. Aztán az uborka levét jól kiinnám a kistányérból. Így, bizony!

    Ugyanez a helyzet például a rántott hússal is, amit meg nem illik előre feldarabolni. De ha nekem kényelmesebb előre feldarabolni, aztán kényelmesen villával megenni, akkor minek vacakoljak én a falatonként késsel-villával való darabolgatással? Azért, hogy lássák, hogy én bizony tudom az etikettet? Nekem nem fontos, hogy mások engem így lássanak. Nem vagyok egy fontos ember, és nem is járok annyira előkelő helyekre, fontos emberek közé. Egyen késsel-villával az, aki szeret vagy akar úgy enni.

    Eddig a csúcs, ami még ezeknél is jobban kiverte nálam a biztosítékot, mikor régebben egy albérlőm (!!!) kioktatott arról, hogy mennyire nem illik sokat szedni a tányérba, és elrakni későbbre a maradékot, amit nem bírtam megenni. Mert hogy miért nem szedek egyszerre keveset, és többször. (Mindezt a saját lakásomban.) Hát, azért nem, mert én szeretek sokat szedni, és szeretem a maradékot 2 óra múlva megenni. És? Mi a probléma?

    Szóval, annyira fontos téma lett körülöttem mostanában az étkezési etikett, hogy letöltöttem erről egy jó hosszú dokumentumot. Egészen elképesztő illemszabályokkal találkoztam, aminek a nagy része egyenesen nevetséges és felesleges is. Már csak azért is, mert az emberek többsége ezeknek a negyedét sem tartja be, sőt, még csak nem is tud róla! Nézzünk egy-két példát:

• A kanalat sohasem teljes egészében vesszük a szánkba.
• A kanalat nem illik színültig meríteni.
• A kés sohasem érintheti a szájat.
• A kéz, amelyikben az evőeszköz van, sohasem érintheti az asztalt.
• Egy evőeszközzel való étkezéskor másik kézfejünknek a tányér mellett, az asztalon kell lennie.
• A tányért nem illik megérinteni, kivéve a levescsésze, amikor kiisszuk...
• Hosszú lista van arról, hogy melyik ételt hogyan kell kiszedni és megenni.
• Külön szabályok vonatkoznak arra, hogy evés közbeni kis szünetkor mikor, hová és hogyan tegyük le az evőeszközt.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy melyek a sok közül azok az illemszabályok, amiket mindenképpen illene betartani, és mi az, ami még elhagyható. Ami még érdekes, hogy az illemmel foglalkozó emberek között is néha elég nagy vitatéma, hogy mit hogyan illik. Az egyik így tudja, a másik úgy tudja, a harmadik egyáltalán nem tudja. Akkor most nekem miért is kellene ezzel foglalkoznom? Amíg az emberek ezzel vannak elfoglalva, és megbotránkoznak egymás tudatlanságán és illetlenségén, addig én nyugodtan megeszem kanállal a pörköltemet, feldarabolom a rántott húsomat, és kiiszom az uborka levemet!



 A képen látható jelzések viszont különösen tetszenek. Szeretem a szép és rendezett dolgokat, és ennek még értelme is van.